Dupla adagot készítettem a buktából, így lett egy tepsi nagyobb darabokból, kettő pedig kisebbekből.

Hozzávalók (egy adaghoz, ami kb 1-2 tepsire elég):

Ilyen lett az én buktám

• 3 dl tej
• 2 tojássárgája
• 6 dkg margarin (vagy vaj/zsír)
• 5 dkg porcukor
• csipet só
• 2 dkg élesztő
• 50 dkg liszt

A töltelékhez:

• 25 dkg lekvár

Először kovászt készítünk 1 dl tejjel, 0,5 dkg cukorral és 3 kanál liszttel (én evőkanálnak vettem). Közben a tojássárgákat a cukorral elkeverjük, majd hozzáöntjük a (langyos) tejet, amelyben a sót feloldottuk. A liszt közepébe mélyedést készítünk, ebbe öntjük a tojássárgás keveréket és a kovászt, majd fakanállal jól kidolgozzuk. Ezután az olvasztott vajat is hozzáadjuk, jól eldolgozzuk. Egy órát kelesztjük langyos helyen. Majd lisztezett deszkára borítjuk, gyengén átgyúrjuk és kb 1 cm vastagra nyújtjuk. Ezután tetszés szerint négyszögekre, vagy háromszögekre vágjuk, a darabok közepére kerül a gyümölcsíz, majd batyukat készítünk belőlük. Ezután a tepsiben megkenhetjük a tetejét zsírral, itt még fél órát kell keleszteni, közepesen forró sütőben megsütni.

A recept forrása: Horváth Ilona: Szakácskönyv

A blog külsejét sem ártana már lecserélni, túl régóta ilyen. Varrni is szeretnék, már megterveztem egy felsőt magamnak, csak anyag kellene hozzá, meg némi tapasztalat varrás terén. No meg az sem lenne hátrány, ha azt a némi szabadidőmet nem a gép előtt tölteném el. Ezen valamelyest sikerült változtatni az elmúlt napokban, illetve sütöttem zserbót, na meg almás sütit is. Bejegyzés nem született, mert már nem első alkalommal készültek el (illetve talán az almás első volt, de így járt). Sok mindent fel tudnék még sorolni, hogy mit kellene csinálni (leginkább meggyógyulni), de inkább most nem.

És akkor egy kis ízelítő, hogy miket is csináltam.

Csipkerózsika medál

Tesóm hívta fel a figyelmem nemrég egyik ismerősének Meskás boltjára. Persze rögtön beleszerettem mindegyik kis figurába, és azóta már (vagy inkább még csak) két kis medál boldog tulajdonosa vagyok. Most nyereményjáték indult egy cuki kis muffinért, a részleteket a blogon és a facebookon találod.

Update: Kimaradt pár dolog, mert egy kicsit siettem tegnap. Szóval gyurmából készült aprócska figurákról van szó. És akkor jöjjenek most a képek a szerzeményekről, amelyeket Zsófi készített (a képeket is, a facebook oldalon megtalálod őket).

Szívdesszert

Háttérzajnak megy a rádió az utóbbi napokban, és ma az egyik műsorban a pilatesről volt szó. Mivel nem mozgok egy ideje (jobban belegondolva úgy november óta), úgy gondoltam, hogy utánanézek a szegedi lehetőségeknek, és találtam jó párat, a végére 3-4 hely maradt, azt hiszem jövő héttől meglesznek a délutáni programjaim.

Egyébként azt még nem is említettem szerintem, hogy a saját gépemet hordom be dolgozni, ami azért eléggé megviseli a gerincem, főleg hogy ismét 50 kg alatt vagyok, és előfordult, hogy kb 10 kilós volt a cucc, amit magammal vittem… A hátizmokat kellene főleg erősíteni, persze mondani könnyű, most is csinálhatnám, ahelyett, hogy ide írogatok. De ez van.

Most értem haza a dokitól egyébként. Egy-két óra várakozás árán jutottam be, és csütörtökön már mentem volna dolgozni, de valamit félreértett, így hétfőn mehetek. Legalább tovább pihenhetek, csak mivel itthon lenni egyedül annyira nem szeretek, ez annyira nem jó pont.

Megkaptam a diplomámat, szeptembertől pedig szeretnék msc-re menni. Hogy ezt hogy azt még közel sem tudom. Próbálom a pozitív oldalát nézni a dolgoknak, de mostanában valahogy ez nagyon nem megy. Most hogy itthon vagyok, olvashatnék, de még arra sincs erőm. Nem ígérem, hogy sűrűbben írok, mert biztos vagyok benne, hogy erre nem fog sor kerülni.

De azért már elkezdeni sikerült. Tegnap gyártottam magamnak fülbevalót, bár nem teljesen olyan lett, amilyet szerettem volna, de legalább én csináltam. Illetve mostanában felfedeztem a meska.hu nevű oldalt, ahol nagyon jó dolgokat találtam. Öcsém egyik ismerőse pl. többek között gyurmázással foglalkozik, sikerült is vennem tőle két iszonyatosan aranyos tárgyat. A mai programom pedig egyébként üvegfestés volt, az eredménnyel pedig nagyon elégedett vagyok végül. Van még egy pár gobelin, amiket be kellene fejezni. Varrni is szeretnék, szóval tervek vannak dögivel.

Mostanában egyre többet járunk el bulizni, ezzel az a legfőbb bajom, hogy kialudni nem sikerül magam, de majd egyszer talán az is meglesz. Azért jók ezek a bulik, kollégákkal is megyünk majd valamerre jövő héten, ha minden igaz.

Mondjuk most, hogy kb november vége óta beteg voltam, jó volt kimozdulni már. Annyi antibiotikumot szedtem be, hogy én magam sem hiszem el. Most egy darabig nem szeretnék az orvosi rendelő közelébe menni.

Sorozatokat sem néztem a nagy tanulós időszakban, de valahogy most nem is hiányoztak. Azért ahogy lett időm, igyekeztem felhozni magam, a legtöbbel sikerült is. Új sorozatokat is találtam közben, illetve megfertőződtem velük. Az egyik a Sing-off című amerikai tehetségkutató, ahol acapella együttesek versenyeznek. Annyira jók, hogy arra nincsenek szavak, el tudnám őket hallgatni egész nap. A másik ilyen a Better with you, amit már régebben kinéztem magamnak, mert az egyik kedvenc színésznőm az egyik főszereplő (Joanna Garcia). Plusz jó az is, hogy a Jóbarátok készítője viszi a sorozatot. Három párról szól egy családon belül, akik a kapcsolatuk különböző fázisaiban vannak (2 hónap, 9 év, 35 év). Persze azt hiszem, a sorozatmaratonokat is hanyagolom mostanában, azt vettem észre, hogy elég sokat romlott a látásom mostanában.

Egyébként voltunk színházban pénteken, a Csárdáskirálynőt néztük meg, ami nekem nagyon tetszett, szóval megyek még egyszer. Már sikerült is szervezni hozzá egy kisebb társaságot.

Azt hiszem most ennyire volt erőm, szerintem mostanában ide se sok bejegyzés fog felkerülni. Meglátjuk, a vak is azt mondta.

Azt sem tudom már, hogy ide miket írtam mostanában, mintha egy sötét felhő lenne körülöttem, ami nem enged kommunikálni a külvilággal, csak korlátozottan. Közben dolgozom, takarítani is járok még, mert hát nincs aki átvegye, meg különben is ennyit igazán megtehetek, nem fogok belerokkanni. Meg hát fizetés is van, még ha kicsi is, azt is meg kell becsülni a mai világban. Nővérem például nem is talál munkát, tegnap nézegettem vele és iszonyat… Semmi normálisat nem találtunk. Pedig Pesten keresgéltünk. Na mindegy, ez nem is lényeges most. gondolkoztam rajta, hogy esetleg elköltöznék itthonról, talán akár Pestre is. Mert hát ugye aki csak ül otthon a fenekén és várja hogy a szájába repüljön a sült galamb az valószínűleg pórul jár.

Egyébként párkapcsolat ügyben van még mit tanulnom sajnos. Továbbá kommunikáció ügyben is. Néha azt veszem észre magamon, hogy bunkó vagyok. De hogy miért? Magam sem értem. Pedig szerintem nem az a típus vagyok. Lehet nem ismerem magam eléggé, ezért valószínűleg azt sem tudom mi jó nekem. De ha én nem tudom, akkor mások miért tudnák? Na ez jó kérdés.

Egyébként nagyon jót tett, hogy elkezdtem dolgozni. Sok új embert megismertem, még eddig jól is érzem magam ott. És legalább nem itthon “kell” ülnöm egész nap, arra várva, hogy valaki írjon msn-en, vagy éppen hazajöjjön.

Mostanában elkezdtünk barátokkal is eljárkálni újra (ennek egyébként kimondhatatlanul örülök <3), sőt még drága tesókámat is rá tudtam venni, hogy jöjjön el velünk. Sőt most már kérdezte, hogy mikor megyünk legközelebb Bár ő most kicsit kétségbeesett, mert nem tetszik neki az egyetem (főként a szakjával van baja).

Egy csomó zenéről lemaradtam mostanában, mert nem hallgatok rádiót annyira De Glee-t nézem, és ott is rengeteg számot feldolgoznak, többek közt őt is. Nagyon tetszik a klip, már vagy 20x biztos végignéztem Most öcsi is mutatott pár zenét, azok se rosszak

Na jól elkalandoztam itt Mára talán elég lesz ennyi. Na hogy még panaszkodjak egy kicsit: nagyon nem megy a mestintes szövegfordítás hisztis vagyok, soha sincs kedvem hozzá Tényleg, jelentkezést még nem sikerült beadni, de már elkezdtem Na tényleg ennyi elég lesz mára.

Egy biztos: gazdasági Msc-re nem megyek, a gazdaságinformatikus vonz eddig a legjobban, de ott van még a PTI, amivel szemben vannak fenntartásaim.

Most találtam Pesten egy Egészségügyi mérnöki szakot. Igazán nem látom, hogy ezzel mit lehetne kezdeni. Továbbá annyira nem is vonz az egészségügy, hogy ilyenre adjam a fejem, de ez biztos nem unalmas .

Most nézem azt is, hogy míg Szegeden kemény egy tanterv van, Pesten lehet választani több szakirány közül. Most gazdinfó Msc csak a BME-n, pti Msc pedig csak az ELTE-n indul.

Gazdinfós szakirányok:

• Pénzügyi információs folyamatok szakirány
• Vállalatirányítási informatika szakirány
• Elektronikus közigazgatás és közszolgáltatások szakirány
• Analytical Business Intelligence (Gazdasági elemző informatika szakirány – http://analytics.tmit.bme.hu)
• Szolgáltatásfejlesztés és -menedzsment szakirány

Proginfós szakirányok:

Modellalkotó Informatikus szakirány
Szoftvertechnológia szakirány
Információs Rendszerek szakirány
Médiainformatika szakirány

Szegeden is vannak proginfón szakirányok:

Képfeldolgozás szakirány
Mesterséges intelligencia szakirány
Modellalkotó informatikus szakirány
Operációkutatás szakirány
Számítástudomány szakirány
Szoftverfejlesztés szakirány

Szóval még nem tudom, hogy mi legyen, gondolkozom erősen. Aztán majd csak lesz valahogy
Majd kommentelek ahogy jön az ihlet

Szeretek társaságban lenni és figyelni (megszólalás terén még gondok vannak), szeretem a matematikát, bár ahogy egyre jobban belemélyedünk az egyetemen, egyre kevésbé – a logikai jellegű feladatokat szeretem legjobban. Rejtvényből is inkább az ilyen feladványok felé hajlok. Valamikor még úgy gondoltam, hogy a fizikát is szeretem, de ez így ma már nem igaz (lustaság és nemtörődöm tanár miatt). A műszaki rajz is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott középsuliban, általánosban pedig a rajz. Akkor még építésznek szerettem volna menni Inkább informatikus – gazdaságinformatikus beállítottságú vagyok. Szeretnék mindent jól csinálni, de néha sikerül nagyon elbaltázni a dolgokat. Mostanában az eszem is rövid (tudom, de még nem szereztem be noteszt sajnos, de majd – ha el nem felejtem). Amíg lehetett jártam helyesírási (és matematikai, Kazinczy, és még sorolhatnám, de már én sem tudom milyen) versenyekre. Azóta ellustultam, próbálkoztam fuvolázni, de csak egy évig bírtam, megcsináltam a jogsit, de mostanában nem nagyon vezetek, mert volt egy kisebb balesetem, azóta nem nagyon ültem még a sofőr ülésben. A napjaim nagy része munkával telik az utóbbi időben, szabadidőmben Zolizok, sorozatozok, múlt hét óta aikido-ra is járunk nővéremékkel – bár ezt még nem tudom, hogy fogom belesűríteni az időmbe. Úszni is jó lenne eljárni, de eddig nem jött össze.

Egyébként nézegettem a továbbtanulási lehetőségeket, és érdekelne pl. a talpreflexológia (igen, ez kapcsolódik az informatikához ), a lakberendezés, a gazdaságinformatikus Msc tárgyai is szimpatikusak, a PTI Msc tárgyak már kevésbé. Azért gazdasági Msc-re sem szeretnék továbbmenni. Egyébként kacérkodtam a mérlegképes könyvelői tanfolyammal is, de inkább elvetettem még csírájában az ötletet.

Na kiírtam magam egy időre most azt hiszem

A sorozataimat mostanában elhanyagoltam, örülök délután, ha hazaesek, nemhogy még előkaparjak valami néznivalót De nem bánom, mert jobb így, mintha egész nap itthon ülnék egyedül, vagy jobb esetben öcsémmel vagy anyummal. A kollégák szimpatikusak és segítőkészek meg minden.

Zolim nagyon el van havazva mostanában, sokat dolgozik, plusz mellette levelezőn az Msc-t csinálja. Nem irigylem, ami azt illeti. Erről jut eszembe, takarítani még mindig járok, valahogy olyan megszokás lett, meg azért csak kapok valami kicsit azért is.

Szerdán volt öcsi szülinapja, úgy volt, hogy vele elmegyünk valamerre, de aztán nővéremmel és Zolival beültünk valahova végül, mert ő ment a haverjaival a Reökbe, ami állítása szerint nem is volt annyira jó. Szóval morcosak voltunk rá, de mi legalább jól éreztük magunkat

Szegénykémre is most rászakadt az egyetem, és ő mondta, hogy ő nem akar programozó lenni, most pedig kitalálta, hogy mégis azt kellett volna választani, mert hiányzik neki a programozás. Mondjuk ő mindig is ilyen volt, hiába mondtuk neki, hogy mit nem kellene, amíg magától rá nem jön, hogy mit akar/nem akar, addig nem lehet vele mit kezdeni, hajthatatlan.

Mostanában érzem magamon, hogy hiányzik a vezetés, nem tudom hogy jött, de nagyon. Néha jó lenne elmenni egy kicsit vezetgetni valamerre. Csak az a baj, hogy félek, hogy összetöröm a kocsit, ami nincs is a legjobb állapotban így sem igazából.

Na most kiírtam magam egy időre, majd ha lesz valami érdemleges, jelentkezem újra, addig nem hiszem.

Kezdjük a How I mettel. Szokás szerint semmi sem derült ki megint, csak húzták az agyunkat, meg az esernyős utalás meg minden… De legalább most már jöhetnek sorban az új részek, és talán valami szálat most elkaptunk.

Castle. Na nemár, elkezdik azzal, hogy Castle fegyvert fog Beckettre. Na ez már paradox… Meg minek rakják be az elejére? Feszültségkeltésnek? Nekem csak wtf volt egy kicsit… De sejteni lehetett, hogy mit hoznak ki belőle és sikerült is. Persze azt igazából nem tudtuk meg, hogy Castle hogy van most “kapcsolatban”, mert a volt feleséget nem láttuk… De Beckettel ez a kergetőzés már kezd egy kicsit unalmas lenni, csak gerjesztik a feszültséget, de nem történik semmi értelmes. Bár lehet ebbe már sok más ember véleményét beleszőttem, kellett nekem kritikákat olvasni

Glee. Na, ebből ez a rész iszonyat jó volt. Lényegében azt láttuk, hogy nem változott semmi, csak lecserélték a tornatanárt, és ez bonyodalmakat okozott. Plusz egy taggal kevesebb lett, így keresni kell még tagokat. Csinálnak egy kis motivációs dolgot, de végülis nem lesz sok eredménye. Persze akiket találnak, valahogy kikerülnek a bűvkörből, így ismét csak a szívás van. Na ezt jól megfogalmaztam

Being Ericával még várok, ahhoz nincs kedvem most. Túlságosan olyan irányt vett a sztori, ami kezd nem tetszeni. Bár ez már egy új évad, lehetnek meglepetések. Remélem lesznek is